Nem hittem a fülemnek, amikor a párom felhívott délelőtt és megkérdezte, hogy este van-e kedvem étterembe menni. Tudni kell róla, hogy feleslegesnek tartja az ilyen „luxus dolgokat”, hiszen minek súlyos tízezreket kiadni egy vacsoráért, amikor otthon is meg lehet főzni. Na nem mintha ő főzne, ez a feladat teljes egészében rám hárul. Éppen ezért ért ekkora meglepetésként az ajánlata. Meg is beszéltük, hogy munka után a közeli, családias kis étteremben találkozunk.
Én nem ismertem ezt az éttermet, úgyhogy alaposan meglepett, amikor egy angol pub-hoz hasonló kis vendéglő előtt találtam magam. Bizonytalanul bementem és a kedves, mosolygós pincérlánytól útbaigazítást kértem. Ő egy hátsó, eldugott kis asztalhoz vezetett, ami gyönyörűen fel volt díszítve virágokkal és mécsesekkel. Párom sugárzó mosollyal üdvözölt, még a széket is kihúzta nekem. Az étlap tanulmányozása közben beszélgetni kezdtünk, ami nem bizonyult túl jó ötletnek, mert már kezdtem kellemetlenül érezni magam a folyamatosan felbukkanó pincérnőtől. A bőség zavarában egy igazi, angol húsos pitére esett a választásom, ami mellé sört rendeltem. A rendelés leadása után kellemes beszélgetésbe merültünk a párommal, amit az étel érkezése sem szakított félbe. A korsó sör után sürgető érzés jelezte, hogy ideje meglátogatnom a mellékhelyiséget, amit az alagsorban találtam meg.
Ahogy benyitottam, még az állam is leesett a csodálkozástól. Maga a helyiség egyszerű volt, semmi extravagáns díszítés, semmi csicsa. Alaposan körül kellett néznem, hogy rájöjjek, mégis mitől tűnik ennyire tökéletesnek és modernnek a szoba. Ha hiszitek, ha nem, a fürdőszobai csempe volt a titok nyitja. Pasztell színe pompásan passzolt a berendezéshez, még a tükör keretével is harmonizált. Hirtelen ötlettől vezérelve készítettem néhány fényképet, mielőtt visszatértem az asztalunkhoz és az aggódó páromhoz. Sietve megnyugtattam, hogy nem lettem rosszul, majd beszámoltam neki a csodálatos mosdóról. Ő is lement és megnézte, majd azzal az elszánt kifejezéssel az arcán jött vissza, amit már annyira jól ismertem. Odaintette a pincérnőt és határozottan megkérdezte, hogy honnan rendelték a fürdőszobai csempéket, nem kis megrökönyödést okozva ezzel a pincérnőnek.
Amíg a pontos válasszal visszatérő pincérnőt vártuk, terveket kezdtünk szövögetni. Párom sugárzó mosollyal beavatott, hogy azért ez a különleges vacsora, mert előléptették a munkahelyén. A nagyszerű hír praktikus szempontokat is felvetett, hiszen így a fizetése is jelentősen magasabb összeg lesz. Minden adott volt, hogy belevágjunk egy fürdőszoba felújításba. Amint megtudtuk, hogy egy internetes oldal volt az étterem segítségére a csempeválasztásban, azonnal fizettünk és nem sokkal később már a kanapén kucorogva böngésztük az oldalt.
Innen már gyerekjáték volt az egész; a praktikus és alapos leírásokat végig olvasva hamar döntésre jutottunk a színvilágot és a mintázatot illetően. Az extra eleganciáért még a mozaikos díszítést is kipróbáltuk és meg kell mondjam, nem bántuk meg. Ilyen csodaszép fürdőszobai csempét még nem láttam, pedig megfordultam néhány lakásban és szállodában. Igazán szerencse, hogy az oldal külön felhívta a figyelmünket a tartalék csempék vásárlására is, mert néhány csempe szerencsétlenül járt lerakás közben; de mi nem jöttünk zavarba, hiszen a pontos mennyiségnél többet vásároltunk belőlük. Azóta a fürdőszoba mindkettőnk kedvenc helyisége a lakásban és szabályosan ki kell rugdosnunk egymást belőle a reggeli készülődés vagy az esti rutin során.