Vannak dolgok az életben, amiken az ember jó esetben már gyerekként túlesik. Ilyen a bárányhimlő, vagy épp az első ciki szemüveg és társai. Általában a fogszabályozó is ide tartozik, pláne manapság, hogy még menő is a tinik körében. Azonban ez nem mindig volt így, az én fiatalkoromban ez még korántsem volt elérhető. Szóval már több, mint 30 éve éltem az életem csámpás fogakkal, mire végül úgy határoztam, hogy ezen bizony változtatni kell és változtatni is fogok – egyre inkább megjelentek itthon is a fogszabályozó termékek és az orvosok is jól kiképezték hozzá magukat. Azt hiszem, mikor ez az elhatározás megszületett a fejemben, még nem tudtam pontosan mire is vállalkozok.
Mint utóbb kiderült ugyanis, én valójában nem csak a fogaim megszépüléséért fizettem, de sokkal inkább a mosolygós és leginkább nevetős pillanatok megsokasításáért is. Hogy miért? Mert akárhányszor valami nívós étterembe vitt a kedves párom, annak mindig az lett a vége, hogy már az előétel után dőltünk a nevetéstől, én meg slisszoltam ki a mosdóba kiszedegetni a kajamaradékot a kis drótok közül. Egyszerűen hihetetlen, otthon már egészen sikerült ezt kitapasztalni, hogy mikor látszik és mikor nem, de valahogy abban a pillanatban, hogy étterem közelébe kerültünk, máris bekapcsolt bennem (na meg a fogszabályzómban) egy hatodik érzék, ami a kajamaradékokhoz való kíméletlen ragaszkodásért volt felelős. Teljesen mindegy, hogy levest ettem, vagy valami különleges desszertet, mindig ott kacsintgatott az metszőfogaim között az új lakó a második falat után. Mondanom sem kell persze, hogy ha salátát ettem, tudtam, hogy semmi jóra nem számíthatok. De imádtam ezt az időszakot, ezek a megunhatatlan viccek kategóriájába estek, egyszerűen mindig ugyanolyan jót kacagtunk rajta a párommal, főleg, ha még esetlen a színekben is sikerült valami olyan kombinációt elfogyasztanom, ami passzolt a ruhámhoz, vagy épp a terítőhöz. Persze a körülöttünk ülők nem mindig értették, mégis mi bajunk van, mitől fuldoklunk percek óta (már megint) az előétel fölött. Aztán általában vetettem rájuk is egy csábos mosolyt és nem volt több kérdésük.
Azonban kicsit komolyabbra fordítva a szót, nem volt minden teljesen egyértelmű a fogszabályzó felrakásával kapcsolatban, ezért nagyon fontosnak tartottam, hogy olyan szakembert keressek fel, akiben feltétlen megbízok. Rövid keresgélés és baráti utánajárást követően aztán meg is találtam a választott orvosom, akivel azóta is teljes mértékben elégedett vagyok, sőt, már én is irányítottam hozzá másokat.
Az első alkalommal mikor felkerestem azzal a kéréssel, hogy szeretném, ha rendbe tenné az egészen részegesen dülöngélő fogaimat, először egy pár alapvető dolgot tisztáztunk. A legtöbbeknek a fogszabályozás csupán egy esztétikai kérdés, azonban ennél sokkal többről van szó. Ez adja az alapját a helyes táplálkozásnak, tehát a száj és arc csontjainak, ízületeinek helyes működésétől egészen az emésztőrendszer egészséges működéséig hatással van a szervezetünkre. Ezen felül természetesen a szabályos fogállás teszi lehetővé az ideális szájápolást, szájhigiéné fenntartását, megelőzve ezzel a fogszuvasodást és más egyéb gyulladásos betegségeket.
Számomra kritikus kérdés volt, hogy az életkorom miatt nem vagyok-e kizárva, lehetséges-e még orvosilag szabályozni a fogaimat? Erre azt kaptam válaszul (mint azt már kitalálhattátok), hogy természetesen igen. Minden életkorban van lehetőség ilyen műveletre. Ugyanúgy megvan az előnye és a hátránya is a tinédzserkori és felnőttkori fogszabályozásnak is, nincs érdemi különbség a kettő között, hogy mikor jobb és mikor rosszabb, egyszerűen csak mindig a páciensnek megfelelő módszert kell választani.
A második kérdés, ami rögtön mindenkiben felötlik, ha fogszabályozóról van szó, hogy mégis, meddig kell viselni? Erre általános válasz persze nem létezik, hiszen minden eset egyedi és mindenkinek külön kezelési terve van a saját szájberendezése alapján. Először leveszik a fogunk lenyomatát, majd ennek elkészültét követően tudják megbecsülni, milyen és meddig tartó kezelésre lesz szükség. Csak viszonyításképpen, az enyém három évig tartott.
A lenyomatvételt követően először helyre kell tenni a szájüregünket, szép laikus megfogalmazással élve. Mit is jelent ez? Azt, hogy az esetlegesen megmaradt tejfogakat ki kell húzni, a lyukas fogainkat be kell tömni, illetve a cserélendő töméseket ki kell cserélni. A fogkövet is eltávolítják, ha szükséges, na és persze a gyökérkezelést sem ússzuk meg, ha indokolt. Végül pedig, ha vannak menthetetlen fogaink, azoktól is búcsút kell intenünk. Mindezek után pedig kezdődhet a fogszabályozás.
Itt szokott jönni a következő kérdéskör: nekem vajon kivehető lesz vagy fix? Létezik ugyanis kivehető verzió, amit leginkább éjszaka hordanak a betegek, de nagyon fontos, hogy napközben legalább 2-3 órát viseljék. Ez azért kell, mert ez is akkor tud hatásos lenni, ha eleget van a szájüregben. Ehhez képest a fix fogszabályzó általában hamarabb kifejti a hatását. Ebben az esetben a fogakra ragasztják az úgynevezett bracketeket, a hátsó nagyőrlőkre pedig gyűrű szerű alkatrészt ragasztanak. Ezeken vezetődik végig a “drót”, amit jópofa kis gumikkal rögzítenek. Ezeket különösen szerettem, rengeteg szín létezik belőle és mindig lehet valami hajmeresztő kombinációt kérni – 30 fölött is. Ezen kívül azok, akik kevésbé szerencsések és nagyon kuszák a fogaik, szoktak még más egyéb eszközöket is behelyezni, például rugókat, vagy harapásemelőt. Ezek nem túl kellemes dolgok, de mindenképp megérik a kellemetlenséget. Az egyik ismerősömnek sajnos kellett például egy ilyen utóbbi, harapásemelő is. Szegény néhány hónapig konkrétan pürésített kajákon élt, de meg is lett az eredménye: visszafogyott a fiatalkori versenysúlyára. De akár van ilyen speciális eszközünk, akár nincs, nagyon-nagyon fontos, hogy ezt folyamatosan tisztán tartsuk és ápoljuk, hiszen pillanatok alatt megtelepszenek az eldugottabb helyeken olyan baktériumok, amelyek a fogszuvasodást és a gyulladásos betegségeket okozzák. Tehát mossunk fogat rendszeresen és használjunk akár szájvizet is!
Na és mégis, mikor érhetnek véget a küzdelmeink a fogszabályozás csodáival? Ugye azt már tisztáztuk, hogy fix rendszer ideje mindenkinél egyedi. Azonban ennek levételét követően még hordanunk kell egy kivehető eszközt is, különben a fogaink szépen lassan visszarendeződnének a korábbi formájukra. Ennek ideje viszont adott, a fix rendszerrel való fogszabályozási idő kétszereséig kell viselni. Ezen kívül létezik egy másik alternatíva is, méghozzá ha a fogak belső felületére ragasztják fel a kis tappancsokat és oda húznak be egy ívet. Ez anélkül képes megtartani a fogaink helyzetét, hogy közben esztétikailag bármit is változtatna a mosolyunkon. A kulcs itt is a rendszeres és helyes tisztításban rejlik.
Végül a kegyelemdöfés a levételt megelőzően érkezhet: ha még megvannak a bölcsességfogak, készítenek egy röntgenfelvételt, amely alapján megmondják, hogy ki kell-e szedni őket vagy sem. Hiszen azok megint roppantmód el tudják csúfítani a már szépen beállított fogsort, amikor elkezdik nyomni az összes fogat előre, mikor kibújnának.
Összességében tehát hosszadalmas folyamatról beszélünk, ami bizony nem is fájdalommentes, de mégis rengeteg mosolygós pillanattal jár, sőt, még többször annyi mosolygós pillanatot hoz az életünkbe a levételét követően. Ezért ha kicsit is úgy érzitek, hogy szükségetek van erre, forduljatok orvoshoz. Én nem bántam meg a döntésem és bár még az éjszakai eszközt viselnem kell, tehát nem ért véget a kezelésem, ha vissza kéne mennem az elejére, akkor is belekezdenék, újra. Találjátok meg a számotokra leginkább szimpatikus szakembert, elvégre elég kellemetlen, hogy turkálnak a szánkban. Ha ez adott, nagy gond már nem lehet. Szóval hajrá, fogszabit fel!