A tavalyi évfordulónk

Tavaly december 11-én ünnepeltük a barátnőmmel a 3. évfordulónkat. Úgy döntöttem, hogy elviszem egy elegáns, kissé puccosabb étterembe. Mivel nagy kedvelője a spanyol konyhának, így egy ilyen jellegű étterembe vittem őt el. Nagy meglepetés volt, amikor odaértünk, nem sejtette, hogy tudtam ennyit félrerakni, hiszen itt elég borsos ára van mindennek. De az öröm iszonyatosan nagy volt, ez pedig nekem minden pénzt megér. Rendeltünk is hamar, italnak sangriát, majd ételeket is. Nagyon finomak voltak az ételek, a bor is isteni finom volt, szóval teljes volt az elégedettségünk. Rendeltünk desszertet is, mert ha már lúd, akkor ugyebár legyen kövér is.

Miközben majszolgattuk a desszertet, elég sokkoló dolog történt…

Mint ahogyan azt írtam is, elég puccos hely ez, így csinosan, tisztán illik ide bemenni. Megjelent az étterem bejáratánál egy férfi. Motoros ruhában volt, motoros cipőben, bukósisakkal a kezében. Mivel tavaly december inkább ilyen latyakos, rossz időben volt, ezért annyira nem volt meglepő számunkra, hogy motorral érkezett az úriember, az viszont annál inkább, hogy a motoros cipő, amit viselt, teljesen összekoszolta a padlót, látszott rajta, hogy csapzott, koszos, természetesen az időjárás miatt, de azért az ember csak nem megy már be így egy ilyen étterembe.

A párom nem igazán, de én eléggé képben vagyok a motorokkal és a motoros témákkal, ruhákkal, motoros cipőkkel kapcsolatban, hiszen hosszú évekig én is motoroztam. Azért adtam el a motoromat és minden ehhez szükséges darabot, kiegészítőt, mert kellett a pénz közös lakásra a barátnőmmel, vagyis most már inkább a menyasszonyomnak hívom, mert ebben az étteremben, tavaly december 11-én kértem meg a kezét, és igent mondott. Ő az az ember, akivel akár 60 év múlva is szívesen nézném vissza együtt a házassági videónkat.

Már a lánykérés után volt ez a motoros férfis belépő, így szerencsére nem zavart meg minket, utána viszont nem bírtam levenni a szemem a motoros cipőről, amit viselt. Mivel nem vagyok épp laikus, egyből láttam, hogy bokaprotektoros, váltó résznél erősített, vastag, bordázott gumitalpú, bőrből készült motoros cipőről van szó. A párom már kicsit pipa volt rám, hogy nem vele foglalkozom, pedig most kértem meg a kezét. Mivel ismer már, mint a rossz pénzt, ezért a következőt mondta.

Odasúgta a fülembe, hogy kapok 7 percet, hogy kifaggassam a csávót a motoros cuccairól, a motorokról, de aztán vissza kell mennem hozzá és lezárni a témát, és csak vele foglalkozni. Megcsókoltam, megköszöntem és leszólítottam az úriembert.

Elmondtam neki, hogy én is motoroztam sokáig és egyből a lényegre tértem. Megkérdeztem, hogy honnan van a motoros cipő, ami a lábán van. Én a többi emberrel ellentétben, könnyen el tudtam vonatkoztatni attól, hogy koszos és latyakos volt, megláttam és muszáj volt megkérdeznem, hogy mégis honnan van. Nagyon ketyegett már az óra, 4 percem volt hátra. Elmesélte, hogy a www.sixgear.eu nevű oldalról rendelte, majd fel is írta nekem egy szalvétára a honlap címet, hogy amikor hazaérek, meg tudjam majd nézni. Az igazat megvallva, teljesen elkapott a hév, hogy az esküvő után elkezdjek gyűjtögetni és ismét motorvásárlásra adjam a fejem, mert igazából nagyon hiányzik az az érzés, az a szabadságérzés, amit csak a motorozás tud megadni. Biztosan innen fogok én is vásárolni motoros ruhát, motoros cipőt és különböző kiegészítőket, mert nagyon megtetszett ez a motoros cipő.

Fél percem maradt, a tarkómon már éreztem a párom szúrós tekintetét, így el is búcsúztam az úrtól, aki ezután találkozott az étterem tulajával, mint kiderült, testvérek. Gondolom, emiatt engedheti meg magának, hogy latyakos, saras, koszos cipővel végigtrappoljon a puccos kis éttermen. Elmeséltem a páromnak 3 percben, hogy mit beszéltünk, így összesen 10 perc ment el a témára. Utána már természetesen az én gyönyörű kis menyasszonyommal foglalkoztam csak, mert végül is rólunk szólt ez a nap. Egyébként rá pár nappal szemben találtam magam a neten egy bukósisak akcióval, így teljesen világossá vált számomra, hogy a következő szezonban már nekem is muszáj lesz motorra szállnom, hasítanom a szelet és száguldoznom. Persze normális keretek között, nem 200-al repesztek, hanem azért ennél sokkal átgondoltabban. Főleg azért is vigyáznék, mert már érkezik lassacskán a trónörökös, így muszáj vagyok vigyázni magamra, a páromra és a babára is, hiszen ők az én kis családom. Kissé nehéz eset vagyok, mivel nagyon rajongok a kocsikért és a motorokért is, de ettől függetlenül gondoskodó vagyok másokkal szemben is és úgy gondolom, hogy a párom jó döntést hozott azzal, hogy igent mondott a mindent eldöntő kérdésemre.