Egy nagyon friss, 5-6 éve alakult kis, családias cégben dolgozom. Saját irodánk is alig két éve lett, de az utóbbi időben sok nagy megrendelésünk érkezett, így szerencsére azt mondhatom, igazán jó évet zártunk és a dolgozók létszáma is sokat bővült. Ez sok apró és néhány nagyobb volumenű változást hozott magával, olyat is, amivel korábban nem is számoltam.
Itt van például a csapatépítő programok kérdése. Korábban ezt nagyon egyszerűen oldottuk meg. Félévente egyszer elmentünk étterembe együtt, volt aki hozta magával a párját is. Ezeket nagyon élveztük. Kedélyesen elbeszélgettünk, italozgattunk és igyekeztünk jobban megismerni egymást, olyan dolgokat szóba hozni, amit munka közben nem tárgyalunk meg egymással. Volt egy kolléga, aki nyitott volt a különböző ülve, egy asztalnál játszható játékokra, így az ő vezetésével egyszer-kétszer ilyen program is volt az éttermezés közben. Ennél viszont nem mentünk messzebbre. Nem volt rá szükség, hiszen az irodában nap mint nap összezárva dolgoztunk, így is jól ismertük már egymást.
Most azonban más a helyzet, sok az új arc, akikről szinte semmit nem tudunk és az irodai környezet nem engedi meg, hogy mélyebben megismerkedjünk. Jó, ha az ember kollégájáról kiderül, hogy ugyanazért az együttesért rajongunk, vagy hogy ha délutánonként szívesen mennék focizni, rá számíthatok a csapatszervezésben, mert ő is nagy labdazsonglőr. Így jött az igény több kolléga felől, amit jeleztünk is a főnököknek, jó lenne valami új, valami izgalmas, mozgalmas csapatépítő. Akár lehetne több napos is, lehetne vidéken. Rengeteg lehetőség futott át az agyunkon. Így vitt el minket a vezetés Balatonra egy remek kis programra ezen a nyáron.
Az idei csapatépítőnk
Egy hétvégét töltöttünk Siófokon. Gyönyörű időnk volt, káprázatos napsütéssel, így bőven volt lehetőség strandolásra. A legjava viszont mégsem a parton napozás volt! Vitorlásversenyt rendeztünk! A legjobb az volt, hogy nem szálltunk be egy létező versenybe, kicsit ciki lett volna, ahogy a sok “pesti” bénázik a kötelekkel, mert a társaság fele még sosem járt vitorláson. Saját házibajnokságot rendeztünk, így csak egymást tudtuk kinevetni. Rövid gyorstalpalót kaptunk a vitorlások kezeléséről és indulhattunk is. Égett bennünk a versenyszellem, hogy a kettéosztott társaság másik fele fölött diadalmaskodhassunk anélkül, hogy közben vízbe esünk, vagy egymásnak ütközünk! Hihetetlen jó szórakozás volt!
Szerencsére a mi csapatunkat erősítette egy fiatal srác, akinek volt vitorlás tapasztalata, csak a vezetői kvalitása hagy kívánni valót maga után. Gyakorlatban viszont remekelt, nagy előnyt szerezve ezzel a csapatunknak. Ez is egy olyan infó, amit talán sosem tudok meg erről a csendes, visszahúzódó srácról, most viszont már fel is nézek rá miatta.
Végül nem a mi csapatunk nyert. Időnk viszont nem szomorkodni, mert a verseny végén borkóstolással feledtették velünk a vereséget. Jókat élcelődtünk azon, ki húzta és ki az, aki kissé visszafogta a csapatot. A hangulat teljesen más volt, mint az irodában. Önfeledtek és vidámak voltunk. Sokkal kötetlenebben beszélgettünk és nem csak a bor miatt. A vitorlás egy csapatsport, ahol bízni kell a másikban, együttműködni és összedolgozni. Mivel azonban ez játék, és nem munka, felszabadultak voltunk.
Azt hiszem, ez mindenképpen jó döntés volt. Személyesen is nagyon jó tapasztalat volt vitorlásozni, mert még én sem voltam soha ilyen hajón. A legjobb rész viszont a közösségi élmény volt. Mindnyájunk nevében mondhatom, hogy ez a csapatépítő program volt a cég életében az eddigi legjobb. Talán rendszert is csinálunk belőle, de az is lehet, hogy mostantól a változatosság lesz a cél. Eddig mindig ugyanazt csináltuk. Új helyzetekben viszont sokkal több váratlan és izgalmas dolog derül ki a kollégákról. Olyan képességeikről, amit később akár az üzletben is használhatunk. Ha meg ott nem, magánemberként fontos, hogy munka közben barátok vegyenek körül és ne idegenek.