Komolyan mondom, hogy fel vagyok háborodva. Persze, tanultam egy csomó új dolgot és tapasztaltabb lettem, úgyhogy megvan a haszna is a történteknek, de akkor sem értem, hogy miért bűntett ezzel a sors. Amikor édesanyám és nagynéném úgy döntött, hogy kis éttermet nyit, teljesen le voltam nyűgözve az ötlettől. Ráadásul anyának szakácsnői képzettsége is van, és végre azt csinálhatja, amit szeret. Nagynéném is nagyon jól főzött, szóval ők ketten vállalták a konyhát. Nagynéném két lányát pedig pincérnek nevezték ki, rám pedig a nehezét hagyták a dolgoknak, az adminisztrációt. Én büszke vagyok rá, hogy anyám és Olga férfiak nélkül is ilyen talpraesetten fel tudtak nevelni minket, de egy hónappal ezelőtt kifejezetten nagyon mérges voltam, hogy egyikünk sem tud megmaradni egy férfi mellett sem. Annyira elveszett voltam, hogy az hihetetlen.
Anyáé az igazgatói poszt és fogadtunk egy könyvelőt, de ezen kívül minden egyebet én csinálok. Beszerzem a szükséges alapanyagokat az ételekhez, és a vendéglő működéséhez egyaránt (értsd villanykörtétől elkezdve szappanig minden); én fizetem a számlákat, én tartom a kapcsolatot a céggel, akitől a konyhai gépeket rendeljük, én kezelem a Facebook oldalát a vendéglőnek, én készítem a reklámokat is, amiket a helyi újságba szoktunk kiküldeni és én is takarítok. Na és ez, így, együttesen nagyon sok dolog és rettentő érzés tud lenni, amikor közbe jön egy újabb dolog: amikor rájövök, hogy az autó, aki a leghűségesebb társam a munkában, karbantartásra szorul. Egy rendőr hívta fel rá a figyelmemet, hogy jó lenne lassan új nyári gumikat vásárolnom, mert az már nem elfogadható állapotú, ami akkor volt az autón. Hát én még a szemét is ki tudtam volna kaparni abban a pillanatban a rendőrnek. Mi az, hogy új gumi? Ki fog nekem segíteni? Anyám két leves megfőzése közben, vagy az unokatestvéreim, akiknek tíz percbe telik, amíg biztosra kiszámolják, hogy mennyit kell fizetnie egy vendégnek?
Úgy éreztem, hogy teljesen az internetre szorulok ebben a kérdésben, és örömmel vettem tudomásul, hogy vannak jó tartalmak, amik a segítségemre lehetnek. Kivételesen megtetszett egy oldal, ami rendelkezett gumi keresővel. Erre volt nekem nagy szükségem, hiszen fikarcnyit sem értettem a gumikhoz. A keresőben szerencsémre lehetett az autó típusa szerint keresni gumiabroncsokat. Előszedtem a kocsi papírjait, kikerestem a gyártóját, a típusát, a gyártási évet, valamint a kivitelt és rákerestem a nyári gumi kínálatra. A választék nagyon bő volt, és laikusként muszáj volt kitalálnom valamit. A következő technikát találtam a legmegfelelőbbnek: nem veszem meg a legdrágábbat, mert annyi pénzem nincs, de nem is veszem a legolcsóbbat, mert biztosan az a leggyengébb: egy középár-kategóriásat választottam ki. Örültem is meg nem is. Elméletben meg volt a gumi, akár meg is rendelhettem volna arról az oldalról, de aztán mit kell vele kezdeni? Majdnem elejtettem a telefont a kezemből örömömben, amikor megláttam, hogy ez a gumidiszkont még a gumik felszerelését is vállalja, ha a telephelyükre rendeled őket. Csodálatos.
Végülis okozott a dolog néhány nap aggodalmat, de nagyon jól sült el. Én most sem értek sokkal jobban a gumikhoz (habár mindent elolvastam, amit az oldalon írnak), de most már legalább tudom, hogy hol kell vásárolni ahhoz, hogy jó gumiid legyenek. Főleg, hogy tudom, hogy lassan téli gumit is újat kell vennem, hiszen azon már én is látom, hogy mennyire megkopott. Szóval mehet minden a régi kerékvágásban, rohangászhatok a vendéglőben meg a vásárban, hogy minden jól működjön. Az autóm pedig teljes értékű társam ebben a zűrzavaros munkában.