Viszontlátni valakit, akivel alsó hangon 10 éve nem láttuk egymást, akár elég furcsán is kiveheti magát. Lehet az ilyen találkozás akár kimondottan kellemetlen is, sőt, akár bosszúságot is okozhat, ha nem éppen békével történt az utolsó találkozás. Viszont ha nincs harag, egyszerűen csak megszakadt a kapcsolat, akkor akár még valami jó is kisülhet a dologból. Különösen akkor lehet érdekes egy ilyen újraegyesülés, ha teljesen váratlanul találja telibe az embert, ha egyáltalán nincs előre eltervezve. Például én teljesen lefagytam, amikor egy étteremben szembe találkoztam egy kedves ifjúkori barátommal, akivel rengeteg időt töltöttünk együtt annak idején, de utána kapott egy állásajánlatot külföldön, és nem láttuk többé. Nem hibáztatta senki, bármelyikünk ment volna a helyében. De a lényeg, hogy most itthon tartózkodott, én pedig alig tudtam úrrá lenni az örömömön. Rengeteg megbeszélni valónk volt, sok mindent kellett bepótolni. Ráadásul még segíteni is tudott nekem, hiszen a pannonsafe.hu/termekek/lakasbiztositas oldallal is ő ismertetett meg.
Szóval amikor léptem be a bizonyos étterembe, először nem is vettem észre, hogy ott van. Leadtam a rendelésemet, és egyszer csak azt éreztem, hogy megbökik a vállamat. Mikor felnéztem, a lélegzetem is elállt. Ott volt ő, és mintha egyetlen napot se öregedett volna, pontosan ugyanazzal a pajkos, kisfiús vigyorral meredt rám, mintha csak egy hete találkoztunk volna. Összeborultunk, és a nem várt találkozás örömére gyorsan meg is beszéltük, hogy mikor találkozzunk megint, mivel ő éppen távozóban volt. Nagyon izgultam, borzasztóan furdalta az oldalamat a kíváncsiság, hogy mi minden történhetett vele az elmúlt évtizedben. Persze nekem is volt mesélni valóm, de az itthon maradottak sosem olyan izgalmasak. Aztán, amikor végre eljött a nagy nap, úgy ültünk össze, mint azelőtt. Persze most nem a kockás terítő fölött fröccsöztünk, mint kamaszkorunkban, hanem inkább egy kávéházat választottunk helyszínül, de azért a régi érzés megvolt.
Mint kiderült, már egy éve hazajött, és itthon kezdett új életet. Természetesen kérdőre vontam, hogy akkor miért nem keresett meg senkit a régiek közül, de erre csak pironkodva annyit mondott, hogy szégyellte magát, és azt hitte biztos nem lesz rá senki kíváncsi. Ilyen feltételezéseket… Honnan veszi az ilyesmit? Na, mindegy, szóval elmeséltük egymásnak, hogy mi mindent csináltunk az elmúlt bő évtizedben. Mivel külföldön elég szép summát spórolt össze, így hazatérve megengedhette magának, hogy vegyen egy házat, minimális kölcsönnel. Azon kívül a saját éttermének a megnyitásán dolgozik, nem szeretné otthagyni a vendéglátást. Még olyan részletekre is kitért, hogy például a lakásbiztosítása a pannonsafe.hu/termekek/lakasbiztositas oldalról van, és nagyon, de nagyon elégedett vele, mert ár-érték arányban sokkal jobb a hazai versenytársaknál, és itt jött el az a pont, hogy közbeszóltam.
Mondtam neki, hogy én is nemrégiben vettem lakást, de biztosítva még nincs, mármint azon kívül, amit a bank megkövetel. Kértem, hogy küldje át nekem üzenetben a pannonsafe.hu/termekek/lakasbiztositas oldalt, amit annyira emlegetett, mert a végén még elfelejtem ahogy szoktam, és nem lesz a dologból semmi. Persze nagyon szívesen megtette, örült, hogy segíthetett. Elválásunkkor megegyeztünk, hogy nem várunk megint több, mint 10 évet a következő alkalommal, úgyhogy egyúttal meg is hívtam magunkhoz. Hazaérve aztán nem bírtam magammal, mindent el kellett olvasnom erről a lakásbiztosításról, amit csak találok. Kiderült, hogy a barátomnak igaza volt, ennél jobbat nemigen fogok találni, akármennyit keresgélek. Széleskörű, megfizethető és időtálló, pont olyan lakásbiztosítás, amilyenre szükségem van! És íme, még egy ok, hogy újra találkozzunk: meg kell neki köszönnöm a remek tippet!