Ahogy Panka lányom középső csoportos lett, úgy szabadidős tevékenység vált az életünk részévé: mégpedig az ovis szülinapi bulik. Vica volt az első kislány, akinél szülinapi party volt, és annyira imádta az összes gyerek, hogy azóta mindenkinek van. Szerencsére a szülői munkaközösség nagyon összetartó és segítőkész, így mindig van 2-3 szülő, aki a szülinapos anyukájának, apukájának besegít a szervezésben és lebonyolításban. Mert azért egy tucat 4-5 éves kisgyerek bizony kemény dió! Persze minden igyekezet ellenére a legutóbbi zsúron a fantasztikus torta a földön landolt, de egy részét sikerült megmenteni, a gyerekek pedig kitaláltak belőle egy új játékot, ami fantáziadúsan a „repülő torta” nevet kapta. Még egyik szülőnek sem sikerült megérteni a lényegét, de a lurkók imádják, és ez a lényeg.
Szombaton Naomi 5. születésnapjára voltunk hivatalosak, és ezúttal én voltam a soros a segítségnyújtásban. Naomi anyukája egy étterembe szervezte a zsúrt, volt egy kis külön termük, amit le lehetett foglalni születésnapokra, ünneplésekre, legyen az ballagás, vagy családi ebéd, szűk körű esküvő… Szerencsére a vezetőség nagyon jól fogadta a helyzetet, mely szerint az ünneplő csapat 12 darab 4-5 éves óvodásból és 3 szülőből áll. Elképesztően kedvesek és türelmesek voltak a gyerekekkel, de szerencsére nem is volt nehéz kordában tartani őket.
A torta felvágása után a kis Naomi boldogan kezdte bontogatni az ajándékait. Elképesztően klassz dolgokat kapott: több féle társasjáték, plüss állatok, játék laptop, és a favorit: egy fürdethető baba! Kapott ezeken kívül néhány új ruhát: pulcsit, pólót a kedvenc mesefigurájával és egy nagyon csinos kis nyári szoknyát. De minden hiába, csak a fürdethető baba érdekelte. A fiúk az egyik társasjátékkal kezdtek játszani, a lányok pedig körbeülték az ünnepeltet, és a játékbabával foglalkoztak.
Ahogy álltunk hárman egymás mellett anyukák, és figyeltük a gyerekeket (ez az első szülinap, ami valahogy apukák nélkül zajlott), Naomi anyukája rám nézett, és megkérdezte: mi hoztuk-e a babát. Megráztam fejem; mi plüssállatot hoztunk és nyári szoknyát.
Petra intett a másik oldalamról, hogy tőlük van a baba. Néztük, hogy a gyerekek milyen jól elvannak vele, és rögtön faggatni kezdtük a beszerzőt, hogy honnan van ez az igazán szép és élethű játék.
Petra elmesélte, hogy van egy játékwebshop, ami nagyon régóta bevált lelőhelyük, ha ajándékokról van szó. Nagy náluk a család, sok a gyerek, az unokatesók, és az egyik karácsonyi keresgélés alkalmával bukkantak rá az oldalra.
Többféle játékbabát is forgalmaznak, van a választékban fiú és néger baba is, egytől egyig csodaszépek, 3 éves kortól ajánlják őket. Vannak kékszemű és barnaszemű babák is, és mindegyik fürdethető baba. Még olyan modell is van, amelyik sírni is tud. Van olyan baba, amihez kiságy is tartozik, vagy takaró, esetleg kendő, sőt: az egyik babának még plüss macija is van, a másiknak pedig komplett fürdőszettje, káddal, kiegészítőkkel, köntössel.
Nem is értettük elsőre, ekkora választékból hogyan lehetett kiválasztani egyet: mind a hárman lányos anyukák vagyunk, és tudjuk, milyen komoly felelősség a tökéletes játékbaba…
Petra erre nevetve folytatta, hogy valóban órákig ült, és hasonlítgatta össze a babákat, már majdnem ott tartott, hogy pro-kontra listát ír róluk. Esélyes befutó volt a síró játékbaba, de aztán hosszas mérlegelés után úgy döntött, hogy Naomi szülei valószínűleg annyira nem díjaznák az ötletet, hogy egyszem kislányuk egy játék babát bömböltessen minden este, a család és a szomszédok nagy örömére.
A következő szempont a baba mérete volt: voltak ugyanis egészen nagy, 45 centis babák és 26 centis apróságok is, meg persze a kettő között. A 45 centiset túl nagynak érezte, hiszen nemrég a saját gyerkőceinkkel babáztunk, most pedig már ők babáznak. Szóval úgy érezte, hogy ilyen kis kezecskékbe még kisebb baba való. Nagyon tetszett neki a kiságyas és a fürdőszettes baba is, de végül a rózsaszín kendős mellett döntött. Egyszerűen megtetszett neki a baba arckifejezése. Ez a csöppség 38 centis, Petra úgy gondolta, az arany középút a megfelelő választás. És Naomi arckifejezését, és azt látva, hogy mióta felbontotta a dobozt, folyamatosan a rózsaszín ruhás játékbabát dajkálta, mind egyetértettünk abban, hogy tökéletes választás volt.
Azért is örültem Petra beszámolójának, mert Panka szülinapja is vészesen közeleg, és ciki vagy sem, de kicsit meg voltam lőve az ajándék témában. De miután Petra átküldte a weboldal linkjét, úgy éreztem: megvagyok mentve. Első látásra beleszerettem a néger kislány babába, az sem érdekelt, hogy picit nagy, azt gondoltam, Panka nagyon fog neki örülni.
A gyerekek annyira nyugiban voltak, hogy volt időm megszemlélni a webshop többi részét. Már értettem, hogy Petra miért mindig idefordul, ha játékra van szüksége. Baba játékok, kreatív játékok, járművek, kreatív és társasjátékok, építőjátékok, elektromos játékok és iskolaszerek is voltak a honlapon. Elmentettem a telefonom könyvjelzői közé az oldalt, hogy meglegyen, ha később szükségem lesz rá, és hogy meg tudjam majd rendelni Pankának a babát.
A buli után aztán maradék tortával és éttermi szórólappal megpakolva (Panka szórólapot gyűjt újabban, ez a legújabb kedvence), hazafelé tartottunk. Kislányom egész úton azt hajtogatta, hogy mennyire szeretne ő is olyan babát, mint amit Naomi kapott, mert egyszerűen olyan szép, olyan mint egy valódi kisbaba, és olyan jól lehet vele játszani… Két percen belül ott tartottunk, hogy majd varrhatnék neki ruhákat, hogy ne csak rózsaszín legyen neki, hanem lila, sárga, piros és kék is. És varrhatnék neki csinos ruhákat is, nem csak babásakat, hanem ünneplőt és játszótéri ruhát is… Szóval belendült a kisasszony.
Este, miután lefektettem aludni, meg is rendeltem a babáját az interneten, és kerestem néhány egyszerűbb szabásmintát, és 2-3 ruhával együtt adhassam majd oda neki.
Nagyon örültem, hogy ilyen jól sikerült ez a szülinapi buli, Panka nagyon érezte magát, a gyerekek az új társasjátékokat is kipróbálták, nagyon tetszettek nekik az oktató játékok is, és persze a gyerek laptopot is imádták. Annyira klasszak voltak az ajándékok, hogy egyik gyerkőcnek sem jutott eszébe, hogy sokkal jobb elfoglaltság lenne szétszedni az éttermet és rohangálni és az őrületbe kergetni szegény pincéreket. Persze, hangosak voltak, de nagyon jól érezték magukat, a pincérek végtelenül figyelmesek és kedvesek voltak a felpörgött kis ovisokkal, az egyik fiatal pincérlány még be is kapcsolódott pár percre az egyik társasjátékba – a gyerekek alig akarták utána elengedni.
Panka csodásan érezte magát, én gazdagabb lettem egy új ajándék forrással és új kedvenc éttermem is lett: egyszerűen príma volt az egész szülinapi buli az elejétől a végéig.