A munkahelyemen viszonylag gyakran szerveznek csapatépítő tréningeket. Én ezeket nagyon szeretem, szívesen veszek részt rajtuk, többek között a kollégáim miatt, akikkel nagyon jóban vagyunk. Ez nem az a munkahely, ahol teher, ha a munkaidő letelte után még a többiekkel kell lennie az embernek, inkább jóleső érzés lazítani velük.
Legutóbb egy étterembe mentünk el, elég nívós helyre. Fokhagyma krémlevest ettem, majd kacsát és gundel palacsintát desszertnek. A desszert után kis beszélgetés következett, mivel mindenki nagyon tele volt, majd szépen lassan kezdtek elszivárogni az emberek. Hárman maradtunk a végén. Ádám, a kollégám, és a közvetlen felettesünk, Ottó.
Ottó mesélte, hogy nemrég érdeklődött egy cégnél napelem rendszer után, de csak kíváncsiságból, hiszen az elég sokba kerül. Meg is lepődött, amikor felhívták, hiszen csak érdeklődött. Miután elmondta, hogy egyelőre nincs nagyon pénze rá, mondták Ottónak, hogy nem baj, mert van rá támogatás is, igen, napelem támogatás!
Ennek Ottó nagyon meg is örült, végighallgatta őket, majd egy kis időt kért, mivel a feleségével is meg kell azért beszélnie ezt a dolgot, hiszen nagy lépés ez, nem dönthet ilyenről egyedül. Mindenesetre nagyon mélyre elültették azt a bizonyos bogarat a fülében. Ezt onnan tudom, hogy szinte megállíthatatlanul beszélt a napelem támogatásról, hogy mennyire jól ki lett ez találva, és hogy tuti rábeszéli a Zsuzsit, hogy vegyék igénybe. Őszintén szólva, én is kedvet kaptam hozzá ezek után. Ottó nagyon át tudja ragasztani az érzéseit másokra, és annyira nagy beleéléssel mondta, hogy már ma szívesen igénybe venném ezt a napelem támogatást, és holnap már szereltetném is fel. De előbb én is utána szeretnék nézni mindennek nagyon alaposan, nem akarok fejest ugrani valamibe, ami nem is tudom pontosan, hogy hogy van. De Ottónak hála, tudom, hol kell nézelődni és tájékozódni ez ügyben.