A babakocsizás története

A kicsinyekről való gondoskodás egy olyan ösztön, ami minden emlősben, madárban, meg úgy általában a gerincesek nagy részében benne van.

A fajfenntartás, mint olyan, minden élőlény egyik legfőbb késztetője, márpedig ha a kicsinyéről nem tud gondoskodni, akkor a megmaradási esélyei drasztikusan csökkennek.

A gondozás, gondoskodás számtalan formában megnyilvánulhat, gyakorlatilag minden fajnál más és más a kicsinyek gondozásának metódusa.

Az emlősöknél a szoptatás, a madaraknál a csőrrel etetés az elsődleges gondviselési forma az önállóság eléréséig, de bizonyos kétéltű és halfajok is, úgymond, szívükön viselik ivadékaik sorsát, mint például a dajkabéka, amely méreggel védi, és kikelésükig magával hurcolja a petéket, valamint bizonyos bölcsőszájú halak, amelyek az apró, még erősen fenyegetett kicsinyeiket a szájukba engedve óvják meg a ragadozóktól.

De olyan békafajok is léteznek, melyeknek lyukacsos hátbőrében találnak menedéket a kis békák, de hüllők között, például a krokodilféléknél sem ritka, hogy legalább a kikelésükig, de néha azon túl is őrzik a tojásokat és az abból kikelő porontyokat.

Összességében azonban kijelenthetjük, hogy minél inkább gondoskodó magatartást mutat egy élőlény, az utódai annál nagyobb eséllyel érik el az önállósági kort. 

A táplálás azonban nem minden

A táplálás azonban nem minden

Foglalkozzunk egy kicsit közelebbről az emlősökkel, hiszen velük állunk közelebbi „rokonságban”, így valamilyen szintű párhuzamot is vonhatunk az állati és az emberi viselkedés között.

Minél fejlettebb, minél magasabb intelligenciával rendelkezik egy szárazföldi élőlény, annál életképtelenebbül jönnek világra a kicsinyei.

Ennek egyik legfőbb evolúciós oka, hogy a nagyobb agyi kapacitás nagyobb koponyatérfogatot is igényel, viszont egy bizonyos szint után az már gátolná a szülést.

Elsősorban ez a ragadozókat és a főemlősöket érinti, ugyanis az ide tartozó utódok tanulással, gyakorlással sajátítják el a túléléshez szükséges tudást, praktikákat, míg a prédaállatok sokkal inkább ösztönszerűen működnek, éppen ezért lényegesen hamarabb válnak önállóvá is.

Gondoljunk csak bele: egy antilopborjú a születése után pár perccel már áll és szalad, míg egy oroszlánkölyök szoptatása 6-7 hónapon keresztül is tarthat, és még ez után sem garantált a túlélése.

Viszont az oroszlánoknál már megfigyelhető az a magatartás, hogy ha nem is állandóan, de időről időre egyik pontból a másikba szállítják csemetéiket (ennek elsősorban a többi oroszlán és a más ragadozók az oka).

De kutyafélék ugyanúgy a grabancuknál fogva utaztatják kölykeiket, mint a macskafélék, szintén védelmi megfontolásból.

Főemlősöknél részben hasonló a helyzet, ugyanis ritkábban, de a nagyobb emberszabásúakra is vadásznak néha, ennek elsősorban kölyökkorban van nagyobb esélye.

A majomfélék, makik életmódjára az állandó mozgás, vándorlás jellemző, mind táplálékkeresés, mind védelmi szempontból.
Az önálló mászásra, táplálkozásra még alkalmatlan csecsemők, kölykök anyjuk szőrébe csimpaszkodva, annak hasán vagy hátán utaznak a csapattal, és akkor válnak le, ha éppen megálló van valamilyen okból.

Ugyanez a csimpaszkodó-reflex figyelhető meg az emberi csecsemőknél is, mikor ösztönösen rámarkolnak a kezükbe adott tárgyakra.

Azonban ennek a ragaszkodásnak a szállításon kívül praktikus okai is vannak, hiszen részben így tanulja meg az utód az anyjától a szükséges mozdulatokat, ismeri meg az ehető növényeket.

Tehát összességében elmondhatjuk, hogy a csemete hatékony szállítása a túlélés és a fajfennmaradás szempontjából esszenciális, minden féle és fajta élőlénynek megvan rá a maga módszere.

De mi a helyzet az emberrel? 

Bébitranszport az ősidőktől

Bébitranszport az ősidőktől

Az ember, mint azt tudjuk, nem élt mindig letelepedett életmódot.

A törzsfejlődés során évezredekig vadászó-gyűjtögető életmódot folytattunk, ami folyamatos vándorlással, helyváltoztatással járt.

Változtak az évszakok, vándoroltak az állatok, követni kellett a csordát, vagyis valahogyan meg kellett oldani a legújabb generáció szállítását is.

Az ember gyermeke a testéhez képest igen nagy fejjel születik, mint azt már említettük, evolúciós okokból, és csak később erősödik hozzá a csontozat és a vázizmok, azaz még a főemlősök viszonylatában is különösen életképtelenül jövünk a világra.

Valószínűleg az ősemberek karban hordták csecsemőiket addig, amíg a tárgykészítési képességek nem fejlődtek olyan szintre, hogy már képesek voltak állatbőrből hátra, vagy hasra erősíthető babahordót készíteni.

Ez viszont annyira jól bevált, hogy több tízezer évvel később is használatos – nem egy kultúrában mint kizárólagos eszköz. 

Antropológiai kutatások kimutatták, hogy akárcsak a fejlettebb főemlősöknél, úgy az embernél is szerepe volt és van az anya testén hordozott gyermek pozíciójának.

Ugyanis ha a gyerek látja, hogy az anya mit csinál, hogyan csinálja, mit eszik meg, mit kerül ki, úgy sokkal hamarabb tanulja meg a (legalább is részben önálló) túléléshez szükséges alapokat.

De visszatérve a hordozóeszközökre: a szövetből vagy bőrből, esetenként részben fából készült csecsemőhordozók jelentették a gyermektranszportálás eszközét hosszú évezredeken keresztül.

Bébitranszport az ősidőktől

Az ókori Egyiptom számos falfestményén találkozhatunk a dolgozó anya hátára kötözött babával, Európában pedig az egyik első ilyen ábrázolás egy Giotto freskón bukkant fel, nagyjából 1306-ban.

A háti bölcsőnek nevezett babahordók az amerikai őslakosság körében ma is használatosak, a szubszaharai Afrikában pedig a háton vagy hason szövetalkalmatosságban szállított gyermekek látványa teljesen mindennapos.

Maradtak fenn ábrázolások, illusztrációk olyan, ló vontatta szerkezetekről is, amelyekben egyszerre több gyerek is utazhatott, így könnyítve meg a csoporttal maradást.

Voltaképpen ezeket az eszközöket is tekinthetjük a babakocsik ősének. 

Keréken jó az élet

Keréken jó az élet

A gyermekek guruló eszközön való rövid távú szállítása közel sem olyan régi találmány, mint gondolnánk, már ha nem számítjuk ide a kocsin, szekéren utazó porontyokat.

De akkor hogyan jutottunk el a babahordozóktól a mai, csúcsmodell sport babakocsi, vagy a többfunkciós, összecsukható babakocsi kialakulásáig?

Hosszú, és rögös úton, mondhatnánk, ami ebben az esetben még kimondottan találó is lenne.

Az első gyerekkocsi-szerűséget állítólag Amerikában, a Massachusetts-államban található Plymouth Hall múzeumban tekinthetjük meg, melyet körülbelül 1620-ra datálnak a szakértők.

Ez még egy igen kezdetleges forma, mindamellett láthatólag meglehetősen kényelmetlen is, ráadásul nem kizárólag gyerekek, hanem kisebb állatok szállítására is használhatták.

Az ehhez hasonló kezdeti darabok még sokkal inkább voltak három keréken guruló székek voltak, amelyeket talán a mozgássérültek számára készült kerekes székekből alakítottak át.

Ezek csecsemők szállítására még alkalmatlanok voltak, mivel csak ülve lehetett használni őket.

Az első nagy fordulat akkor jött, amikor a hagyományosan levelek kiszállításához használt kézi postakocsikat alakították át gyermekhordozásra úgy, hogy a jobb manőverezés érdekében a két nagyobb mellé egy pár kisebb kereket is szereltek.

Ez a találmány komoly sikert ért el, nagyobb tömegek is elkezdték használni, ám ez még mindig elég messze állt a valódi, kifejezetten erre a célra készült eszközöktől.

Királyi bánásmód

Hivatalosan, az első, kimondottan erre a célra tervezett babakocsit 1733-ban alkotta meg William Kent, angol építész.

Devonshire hercegének szolgálatában állt, és a herceg egyszer azzal bízta meg kiváló mérnökét, hogy szerkesszen egy olyan eszközt, amellyel egyszerűen tudja szállítani csemetéit. 

Az így elkészült, első igazi babakocsi egy nagyjából kagyló alakú, gazdagon díszített ülés lett, amely kerekeken gurult, és póni vagy kecske is képes volt húzni.

A találmány óriási sikert aratott, és komoly divatot teremtett az angol arisztokrácia köreiben.

Tervezők egész sora állt elő az újabb és újabb verziókkal, azonban a divathóbort néha a funkció kárára ment, némelyik dizájn kimondottan veszélyes volt a gyerekekre nézve.

Egy évszázaddal később, az 1830-as években Benjamin Potter Crandall tervező eladta a saját verzióját Amerikába, ahol megkezdődött a babakocsik nagyobb mennyiségben, manufaktúrában, üzemekben való gyártása, így a divat tovább terjedhetett.

Az ő fia, Jessie Crandall volt az igazi úttörő a témában, hiszen számos új találmánnyal járult hozzá a babakocsik fejlődéséhez, mint a fékek, napernyő, összecsukható szerkezet. 

Királyi bánásmód

Az 1840-es évekre annyira népszerűvé vált a jómódúak és arisztokraták körében, hogy maga Viktória királynő is rendelt három darab, csúcsminőségű babakocsit.

Csakhogy ott van az érem másik oldala is, ugyanis a babakocsi nem volt egy olcsó mulatság, ahogyan ma sem az, és az arisztokrácia után a jómódú polgárok engedhették még meg maguknak, akikről ugyebár köztudott, hogy hajlamosak a kékvérűeket követni.

A babakocsival, nevelőnővel furikázott gyermek az abszolút gazdagság jele volt, és ezzel párhuzamosan tökéletesen tükrözte a felsőbb osztályokban akkoriban alkalmazott rideg, szeretetmentes nevelést is.

A szegényebbek viszont továbbra is babahordókban, szövetekben cipelték magukkal apróságaikat.

A megfordított, vagyis a toló személy felé néző változatot William Richardson jegyeztette szabadalomba 1889-ben, ennek már sokkal több köze volt a ma ismert és használt babakocsikhoz.

Egyszerű volt, de nagyszerű: egy fonott, enyhén döntött mózeskosár-szerű felépítmény volt, vázra és kerekekre szerelve.
Így a szülő szemmel tarthatta gyermekét, és a kilátás is jobb lett belőle. 

1920-ra a babakocsik gyártása akkora méreteket öltött, hogy már ténylegesen bárki számára elérhetővé vált a nagy tömegek számára.

A szerkezetek erősebbé, az üléskialakítás mélyebbé, a felfüggesztés alacsonyabbá vált, eltűntek a nagy átmérőjű, vékony kerekek, valamint az összefüggő tengelyek is kimentek a divatból, a négy kerék immár egymástól függetlenül forgott, tovább növelve ezzel a mozgékonyságot.

A babakocsigyártás központja a második világháború előtt Németország, azon belül is Zeitz volt, innen látták el Európa és a világ jelentős részét.

A nagy tömegben, megfizethető áron gyártott babakocsik jelentősen megkönnyítették az anyák életét, hiszen már nem voltak rászorulva arra, hogy otthon üljenek a gyerekkel, vagy felvigyázót kelljen fogadniuk, hanem kimehettek a szabadba, vihették magukkal gyermekeiket bárhova.

A családok elmehettek hosszabb sétákra is, és nem kellett attól tartani, hogy a szülők elfáradnak a cipelésben, a csemete is zavartalanul szunyókálhatott, ha ahhoz támadt kedve.

A sport babakocsi, vagyis a „stroller” megalkotása Owen Maclaren mérnök nevéhez fűződik, aki tapasztalatait a légi járművek tervezésében szerezte.

Lánya sokat panaszkodott neki, hogy milyen nehéz a közlekedés nagy és nehéz babakocsijával, a büszke nagyapa pedig kapva kapott az alkalmon, és megalkotta a könnyű, alumíniumvázas, kompakt méretűre összecsukható babakocsit.

A találmány óriási népszerűségre tett szert az elkövetkező években, hiszen rendkívüli módon megkönnyítette az anyák és családok számára a közlekedést.

A sport babakocsi azóta csak tovább egyszerűsödött, még könnyebb, még kisebbre összehajtogatható lett, sőt, már gombnyomásra szétnyíló modellek is léteznek, hogy az anyának ne kelljen leraknia gyermekét a kinyitáshoz.

Ha modern, strapabíró sport babakocsit szeretnénk, érdemes megbízható helyről beszereznünk, ahol ráadásul díjmentesen ki is szállítják, ha az értéklimit felett vásárolunk! 

A ’70-es és ’80-as évek legnagyobb slágerei

A ’70-es és ’80-as évek legnagyobb slágerei

Az 1970-es években a sport babakocsi tovább fejlődött, és megjelentek az alvázzá és mózeskosárrá szétszedhető darabok, amik még egyszerűbb szerkezetűek voltak, és még hosszabb élettartamúnak bizonyultak.

Ez kevesebb rugalmasságot biztosított ugyan, de hamar tettek szert óriási népszerűségre.

Az 1980-as évek sport babakocsijai már a maihoz hasonló formavilággal rendelkeztek, és számos kiegészítő és plusz funkció került rájuk, mint táskák, rekeszek, hosszabbítások.

Ebben az időben vált ketté gyökeresen a babakocsik világa aszerint, hogy a szállítandó gyermek éppen melyik életszakaszban van.

Az egyik az újszülöttek számára készült, fekvő testhelyzetet biztosító fajta lett, melyek esetében a gyermek a szülő felé néz – ezek jellemzően magasabb felfüggesztésűek, sok közülük kiszedhető mózeskosárral rendelkezik.

A másik irány az ülő testhelyzetben használható, előre néző, 3 éves korig javasolt „stroller” lett.

A mai, három kerekű, összecsukható, több funkciós sport babakocsik első típusát 1983-ban fejlesztette ki Philip Baechler tervező, ez tekinthető a mai modellek alapjának is.

Természetesen az ezt követő években is sok fejlesztésen mentek keresztül a babakocsi-típusok, például a manőverezhetőség, a felfüggesztések, a lengéscsillapítás és a súly terén, továbbá új anyagok, gyártástechnológiák jelentek meg.

Ezen kívül megjelentek a variálható pozíciójú babakocsik is, melyeken váltható a fekve-hátra és az ülve-előre pozíció, hogy az idő előrehaladtával továbbra is használható legyen ugyanaz az eszköz, ne kelljen újat venni mikor idősebb lesz a gyermek.

Kronológiai sorrendben legkésőbb a többszemélyes, iker babakocsik jelentek meg, melyekben kettő, vagy több hasonló korú gyerek is utazhat egyszerre.

Mivel az utóbbi két évtizedben jelentősen megnőtt az ikerszülések száma, így ez a megoldás valóságos megváltás volt az ikres anyák számára, hiszen nem kell két (vagy több) babakocsit tolniuk egyszerre, hanem egymás mellett vagy mögött elfér mindegyik csemete. 

A kortárs viszonyok

Napjainkra számos további fejlesztés született a babaszállításban, amelyek tovább könnyítették a szülők helyzetét.

Olyan anyagok használatosak ma már a gyártásban, amik akár egy évtizeddel ezelőtt is elképzelhetetlenek lettek volna.

Például UV-szőrős borítások, hipoallergén fogantyúanyagok, ultrakönnyű és mégis erős alumínium ötvözetek, szóval minden olyasmi, ami mind a kicsik, mind a nagyok helyzetét jelentősen javítja.

Egy mai szülőnek sok szempontot kell figyelembe vennie, mielőtt megvásárolja a számára ideális babakocsit, például ne legyen borulékony, instabil, megfelelően védje a kicsit az időjárási viszonyoktól, könnyen működjön, ne kelljen vele szenvedni, jók legyenek a kerekei, ne kelljen vele harcolni a terepviszonyokkal, legyen rajta elég tárolóhely a szükséges eszközöknek és kiegészítőknek, és hasonlók. 

Vessünk egy pillantást arra, hány féle különböző babakocsit kínálnak napjaink forgalmazói

Tradicionális mély babakocsi

Kevéssé praktikus, mert nehezebben manőverezhető, viszont remekül védi a csecsemőt mind a kieséstől, mind az időjárástól. Fekvő babakocsi, 10-12 hónapos korig javasolt a használata. 

Sport babakocsi

Már ülni képes gyermekek esetében ajánlott olyan szülőknek, akik sokat közlekednek, utaznak. Állítható tetejével és jó manőverezhetőségével igazán ideális választás mindennapi használatra, a rögzítő hevedereknek köszönhetően attól sem kell tartanunk, hogy apróságunk esetleg kiesik vagy megszökik. 

Jogging babakocsi

A sport babakocsi fejlesztett változata, ezzel már ténylegesen sportolni is lehet. A mozgásban gazdag életmódot élő szülők vágyainak netovábbja, hiszen mindamellett, hogy nem kell feladniuk sportos életmódjukat, a futás vagy túrázás közben a gyermek is friss levegőn van. 

Két- vagy többfunkciós babakocsik

Rengeteg költséget spórolhatnak meg a szülők azzal, ha többfunkciós babakocsit vesznek, hiszen a baba egy éves kora után a fekvő babakocsi átalakítható ülővé, valamint ha van kiszerelhető mózeskosár-funkciója, akkor gyerekhordóra sem kell feltétlenül külön gondot fordítani.

Iker és többgyermekes babakocsik

Ikrek és hasonló korú kisgyermekek esetében jön jól. Ha csapatostul jön a gyermekáldás, akkor rengeteget számíthat, hogy nem kell egyszerre kettő vagy több babakocsit irányítgatni, hanem egyszerre kezelhető a két- vagy több férőhelyes szerkezet. Természetesen ezekből is kaphatóak többfunkciós darabok is. 

A kortárs viszonyok

Tehát sok lehetőség áll előttünk, ha útban van a baba, vagy tervezzük a vállalását.

A lényeg, hogy időben kezdjünk el gondolkodni, nézelődni, mert érdemes minden szempontot figyelembe venni, az összes igényünket felmérni és úgy meghozni a döntésünket, hogy tudjuk: a választott babakocsi évekig jó szolgálatot fog tenni, és nem bánjuk meg a döntésünket. 

A babakocsizás története